A zöld sziget titkai:

 

Dublini túra

Az időjárás arrefelé sem sokkal bíztatóbb, mint Londonban: a szitáló zápor naponta többször is tiszteletét teszi a városban. A leszállás előtt látható szürke viharfelhők nemritkán festővászonra kívánkozó világvége hangulatot árasztanak, amit azonban, a város utcáin sétálva azonnal el is feledhetünk. Sőt még addig sem kell várni: a bővítés után is családias hangulatú, végtelen nyugalmat árasztó Aer Rianta repülőtére érkezve hamar megtapasztalhatjuk, hogy az írek kifejezetten életvidám emberek. Életkedvüket csak fokozta az Európai Uniós csatlakozással járó fejlesztések nyomán támadt hirtelen jólét, ami a vendégmunkást és főként menekültet korábban alig látott országban hosszútávon gazdasági és kulturális átalakulást prognosztizál. Elég arra gondolni, hogy a nyugat-európában megszokottól eltérően, a korábban rendkívül szegény országban, a helyiek még olyan munkát is elvállalnak, ami az EU-ban nem szokás. Igy például ír szobalányokkal is találkozhatunk a szállodákban, miközben mellettük már a vendégmunkások is megjelentek a színen. Ugyanakkor a helyi fiatalok egy része, az EU tagság adta lehetőséggel élve nyáron már a görög tengerpartra ugrik le dolgozni. A változások jeleként Dublin az egyik legfelkapottabb európai turista célállomássá lépett elő. A kihívással rövid ideig a szállodaipar is nehezen tudott megbírkózni. A következetes és végiggondolt állami támogatáspolitikának köszönhetően mára számtalan új hotellel büszkélkedhet a város és az egész ország, amely lassan Európa legfejlettebb államai közé emelkedik. (Főszezonban azért ma sem árt előre lefoglalni a szállást.) Hozzáértők szerint a magyarok és az írek mentalitása, a hasonló történelmi viszontagságoknak is köszönhetően nagyban hasonló. Ha ezt nem is könnyű egyhamar felfedezni, az rögtön látható, hogy a szigetország lakói rendkívül nyitottak és barátságosak. Kevés olyan hely akad a világon, ahol olyan könnyen szóba elegyednek a külföldiekkel, mint a Golf áramlatnak köszönhetően különleges klímájú Zöld Szigeten. Mondják is frappánsan: city for walkers, talkers, vagyis a sétálók és a beszélgetők városa. Némi rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy a beszélgetésre errefelé főként a taxira várakozóknak volt idejük. Az utazó maga is végigélte azt, amikor péntek éjjel fél tizenkettőtől hajnali egy óráig kellett sorban állnia a hidegben, mire az előtte álló sor, végre elfogyott. A korábbi helyzethez képest némi gyógyírt jelent, hogy az utóbbi időben már nem korlátozzák olyan szigorúan a taxiengedélyek számát. 

Ha először járunk a városban akkor cselekszünk a leghelyesebben, ha a több évszázados múlttal és nemzetközi hírnévvel rendelkező egyetem, a Trinity College melletti állomásról indulva egy kétemeletes - double-decker - busz fedélzetéről tartunk terepszemlét a városban. De előbb nézzünk jobra és rögtön megláthatjuk a Bank of Ireland ablak nélküli mégis impozáns épületét, amely korábban az Ir Parlamentnek adott otthont. A busszal elindulva felfedezhetjük például a Georgian teret, a viking hagyományokat őrző Viking Dublint. Ide tartozik a különlegesen szép St. Patricks Cathedral: a kereszténységet Szent Patrik hozta az Ír szigetre az 1200-as évek vége felé. A háromlevelű lóherét, ami Szent Patrik és egyben már az ország jelképévé is vált és amely a három tőröl fakadást jelképezi, szinte mindenhol és minden anyagból megtalálhatjuk. Eljutunk a város védőszentje, Szent Lőrinc szívét őrző Christ Church Cathedral-hoz, valamint a Guiness sörgyár telephelyéhez is. Az utazás két előnyt is rejt: idegenvezetőnk segítségével a látnivalók történetével is megismerkedhetünk, miközben kedvünk szerint, a buszról leszállva közelebbről is szemügyre vehetjük a nevezetességeket. Később pedig egy újabb busszal folytathatjuk utunkat. Ha viszont gyalog indulunk útnak és nem vásárolni indulunk, mondjuk a Grafton street környékére, óhatatlanul is elérkezünk ahhoz a pillanathoz, amikor valamelyik pub ajtajához lépünk. James Joyce, a legendássá vált Ulysses-ben, hősén keresztül fel is teszi a kérdést: keresztül lehet-e menni a városon úgy, hogy az ember egyetlen pub mellett sem halad el? Nos minden valószínűség szerint nem. De kár is lenne kihagyni ezt az élvezetet. Igaz az eredeti dublini pub kevésbé elegáns, mint amit Londonban látni, sokak szemében talán ezért is, otthonosabbnak tűnik.
A turista könnyen hozzájuthat a kihagyhatatlan kocsmákat felsorakoztató - a Guiness által össszeállított - Dublin Pub Trail Map-hoz. Jó részükben élő zene biztosít értéknövelt szolgáltatást. A kocsmadalok - leghíresebb előadói közé tartozik a mifelénk is ismert Dubliners - valódi életvidám búfelejtők. Több kocsmában az eredeti, vagy a Michael Flatley által light-osított, különleges élményt nyújtó ír sztepp táncokat is láthatunk. A város, pubokkal talán legjobban ellátott része a Temple Bar környéke, ahol művészeti galériák, különféle üzletek mellett hangulatos kocsmák tucatjait találhatjuk. A leghíresebb, a város legnagyobb és legpatinánsabb kocsmája a Temple Bar Pub ahova szinte kötelező ellátogatni. Az ételsoroktól már kevésbé várjunk nagy változatosságot: a tradícionális ír ételek, a krumpli köretel tálalt különféle sülthúsok. Jókat enni persze így is lehet, de ha gasztronómiai élményre vágyunk nem érdemes találomra belépnünk valahová. Írország nemcsak az irodalom területén, hanem az italok frontján is több világmárkával büszkélkedhet. Ilyen az írek egyik tiszteletbeli nagyköveteként is funkcionáló Guiness sör, amelynek múltját a Guiness Hop Store Visitors Centerben ismerhetjük meg és ami túlzás nélkül az eredeti forrás helyén, vagyis Írországban a legfínomabb. A szigetországban rengetegszer találkozhatunk a híres Ír hárfával is, ami csodálatos hangjával, formájával az elmúlt századok során az ország egyik jelképévé vált. De ha jártunkban-keltünkben sehol nem láttuk, hallottuk egy esélyünk még mindig marad: nézzük meg a Guiness sör emblémáját. A tradíciókhoz ragaszkodva az igazi jó ír sör még mindig csak és kizárólag malátát, komlót, sörélesztőt, és vizet tartalmaz. Az igazi ale-t (világos) és a stoutot (fekete) sört ma is ugyanúgy szolgálják fel, mint ahogyan azt évszázadokkal ezelőtt tették. Kézi pumpálással egyenesen a hordóból kerül poharunkba a különleges nedű, természetesen mindig csurdultig töltve a pohárba a lassan ülepedő Guiness-t kivéve - egész kevés habbal. A Guiness sör különlegességét nemcsak rendkívüli sűrűsége és különleges zamata adja, hanem még az is, hogy nem tartalmaz szénsavat.